Karácsonyi készülődés

Kedden délután az óviban voltunk a Danikával karácsonyi díszeket készíteni. Nekem anya besegített, Danika meg a barátnémnak Sárának segített karácsonyi díszdobozt készíteni. Mézeskalácsot is sütöttünk, amelyek mind eltűntek az éhes pocakokban.Pénteken pedig nyílt napra voltunk hivatalosak a Danikához. Először egy matekórát, majd egy olvasásórát tekinthettünk meg, legvégül pedig a karácsonyi műsort.Mindenki nagyon ügyes volt-már szépen számolnak 6-ig, a tanult betűket össze tudják olvasni. Nekem persze legjobban a karácsonyi műsoruk tetszett, ahol betlehemes játékot adtak elő.

Anya végzett a vizsgáival

Én pedig nagyon jól éreztem magam a maminál. Közel két hétig voltam ott, és sokszor elvitt az Aquaworld-be. Már a nagyobb csúszdákról is lemerek csúszni,sőt már hason is csúszok. Ahhoz képest,hogy először csak a bébicsúszdán mertem lecsúszni, nagy eredmény.
Danikánknak szerencsére nagyon jól megy a tanulás, pedig anya félt,hogy baj lesz,ha a vizsga miatt nem tud annyit segíteni neki. De szerencsére nagyon ügyesen ír és számol, eddig csak 100%-os felmérőt írt.
Az utóbbi másfél hétben két első foga is kiesett, úgyhogy most nem nagyon fotogén a lelkem.
Bencével is meg van elégedve anya. Tavasszal megy úszóversenyre.Töriből,meg matekból jól áll. Angolból meg magyarból kicsit többet kell vele foglalkozni. Utóbbi időben nagyon szeret rajzolni és rajzszakörre is jár.
Anya meg munkahelyet szeretne változtatni, úgy gondolja ezzel a vizsgával kicsit több lehetősége nyílik.
Rakunk fel pár nyári fotót,még a névnapomon készültek és itt le vagyok fényképezve anya régi,régi babájával.

Ismét itt

Tudom,hogy régóta nem jelentkeztünk,de annyira el voltunk havazva,hogy csak na! Anya levizsgázott, legalábbis az egyik feléből, a másik most következik december 2-án, nehogy nagyon felengedjen. Anya ki van akadva, fellebbezni akar! A Kormányrendelet úgyanis kötelezi őket a vizsga letételére, 450 oldalas anyagból, vagy száz írásbeli kérdésre és 100 szóbeli tételre kell tudni a választ! A törvény ugyanakkor tanulmányi szabadságot nem biztosít a vizsga letételére. A munkáltatónak pedig nyilván az az érdeke,hogy a dolgozó minél kevesebbet hiányozzon. Helyettesítés a munkahelyén nincs, tehát a munka megvárja. Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a vizsga első fele jól sikerült. Én a maminál teleltem, anya meg tanult reggeltől estig, a lakás rohan.
Azt hitte naivan,hogy legalább egy kis elismerést kap a munkahelyén,de semmi. Nem hogy azt nem kapott, hanem egy jó kis fejmosást,hogy miért nem számlázott az elmúlt két hétben,mert így az önkormányzatnak nincs bevétele és már amúgy is a csőd szélén van. Bocsi,de ezt muszáj volt leírni!

Nem érünk rá.......

Gondolom nektek is ismerős a helyzet. Pedig annyi minden történt,hogy felsorolni is nehezen bírjuk; Danika elesett a beton szélébe, bezúzta a fejét, Bencének az osztálykiránduláson kitört a foga, szeptember 29-én megünnepeltük a Bence 11. szülinapját, utána rá egy hétre, október 6-án a Danikánk lett 7 éves, Utána anya egy kerek hétig szakvizsga-konzultációra járt Pestre, mert szegénynek vizsgáznia kell. Legvégül ehéten csütörtökön megünnepeltük az én 4. születésnapomat. Na ezért nem érünk rá. Közben persze már mindannyian voltunk betegek is. Pedig akkor még jó idő volt, ezért aztán a vírusok megtelepedtek a torkunkban és 2-3 napig jó magas lázunk volt.

Születésnapi előzetes

A papi felhívott minket,hogy tekintettel a közelgő születésnapunkra meg a jó időre nincs-e kedvünk kimenni az állatkertbe. Naná,hogy volt. Csak a papi annyi mindent felpakolt nekünk,de így legalább mindig volt egy kis enni meg innivaló,ha elfáradtunk.Most még jobban tetszett az állatkert,mint tavasszal,talán többféle állat is volt ott. Na és az első útunk belépéskor a kis ajándékboltba vezetett,ahol kaptunk egy két apróságot. Én persze pónilovat választottam,amit oda lehet csatolni a nadrágomra, a fiúk meg az a vízben növekvő tigrist, ami azóta is növekszik a befőttesüvegekben.
Nagyon tetszett az Afrika-ház. Megtapiztik a strucctojást. Bence ügyesen kiválasztotta elsőre a strucctollat. A kis futóegér is nagyon tetszett. A zsiráf viszont rögtön hátat fordított,amint elfogyott a zoo-csemege.
Azért az a játszi is nagyon pazar. Először felmásztam arra a nagy halacskára.Majd a hajót vettem birtokba. A fiúk persze hintáztak,illetve hintáztatták a lányokat.

Könyv,toll,tinta, ceruza

Szóval elkezdődött az iskola.Danikának minden jól megy, tele van pirospontokkal, sikerélménnyel, tegnap megvolt az első angolórája is. Megtanulta,hogy kell bemutatkoznia. Pedig ezt már nálunk én is tudom,mert anya éjjel nappal nyúzza Bencét angolból,úgyhogy nekem ezek a dolgok márcsak úgy spontán jönnek,hogy "What's your name?" Bencéék rögtön az első matekórán dolgozatot írtak a négy év anyagából 4-es lett . A Bence beíratta a jegyet, anya szerint nem kellett volna,hátha lesz az még jobb is. Megkapta,hogy milyen kötelezőt kell elolvasni. Anyáék annak idején nyárra kapták ezt meg nem évközben. Ezen egy kicsit csodálkozik.
Danikánk annyira belejött a tanulásba,hogy nagyon abba sem bírja hagyni. Mindig csinál, írogat valamit, ha nem akkor fabrikál valamit. Ez utóbbi is nagyon jól sikerült.

Évnyitó, ballagás

Először megvolt a ballagásunk pénteken,nagyon szépen mondta a bátyus a verset. Azután én is szerepeltem a kis barátnőmmel Sárikával. Mi is nagy tapsot kaptunk. Majd vasárnap az irsai katolikus tanévnyitóra voltunk hivatalosak a templomba. Imádkoztunk, megtetszett a ruhám a papbácsinak és behívott egy csokira. Ezután még jobban fogok imádkozni.:)
Reméljük itt nem lesz bunyó és hogy kicsit magasabb lesz a színvonal,mert anya a pilisiével nem volt megelégedve.
Kicsit ugyan náthásak vagyunk, de csaptunk egy nyárbúcsúztatót a Gerje-pataknál egy kis chips,M&M-s, és icetea kíséretében. Pont arra voltak a közeledő cirkusz pónilovai,ahonnan anya nem nagyon bírt elcsalogatni,mert én nagyon, de nagyon szeretem a pónikat. Már kész póniló-gyűjteményem van.

Ballagás az óvodából

Tegnap volt a nagy nap,Danikánk elballagott az óvodából. Egész héten erre készülödtünk. Danika hétfőn megkapta a versét, és aznap meg is tanulta. Másnap a Bogikánk is kapott verset,mellyel elbúcsúzik a Danikától. De délutánra annyira elfáradt,hogy 5 órakor elaludt a kiságyán, és csak vacsorára ébredt fel két óra múlva pedig úgyanúgy aludt,mint a többiek. Utána már kezdődtek a ruhapróbák, amit én nagyon-nagyon élveztem. Aztán elérkezett a nagy nap. Anya szabadságon volt,de mégis be kellett mennie dolgozni,mert úgy látszik,hogy nélkülözhetetlen a munkahelyéről.

Nyárvégi kiruccanások

Tegnap megünnepeltük a Bence névnapját,volt torta, s minden földi jó. Azelőtt elmentünk az augusztus 20-ai tűzijátékra. Sokat tanakodtunk,hol lenne a legjobb,míg végül pontban 9-kor a Margit-hídon álltunk. Apa nyakában velem sétált, táncolt. Anya meg a fiúk végig egy helyen álltak,vittünk egy kisszéket is,Danikánk végén azon állt,hogy jobban lásson. Nem volt túl hangos sem,ott a hídon nem volt nagy tömeg sem,szóval nekünk pont ideális volt. Azért másnap megnéztük a tv által közvetített tüzijátékot,biztos, ami biztos alapon. Lehet,hogy tv-ben többet lehetett látni,dehát nagy élmény volt ez nekem. Különben is szeretem a tüzijátékot,ha csak itt helyben is van,mindjárt kirohanok a ház elé és nézem. A győri tüzijátékhoz közelebb voltunk és hangosabb is volt, de persze ott csak a hétköznapi figurák fordultak elő.
Na és persze a nyárvégi jóidőt kihasználva elmentünka strandra.

Készülődés az iskolára

Any és apa elntézte,hogy a fiúk szeptembertől ne a pilisi suliba,hanem az irsai katolikusba járjanak. Templomba lesz az évnyitó is. Reméljük jobb lesz,mint az itteni. Kaptunk persze egy szép hosszú listát is,hogy mi kell a fiúknak,meg egyennyakkendőt is. Anya elkezdte beszerezni a cuccokat, Danival megvették az új iskolatáskát. Dehát én nem kaptam semmit, csak egy doboz színesceruzát. Fiúk elkezdték a felkészülést a tnévre, anya minden reggel ad ki a Bencének olvasnivalót,mert különben nem olvasna egy sort sem. A Bakugan-őrület viszont megvan, adják-cserélik egymás között. Még néhány darab nekem is jutott. Sőt anya táskájába is jutott belőle. És ha ezut megunják kezdődik a kártyázás a Ben 10-es kártyákkal, meg a Bakugan-os kártyákkal. Néha Bence egyik-másik osztálytársa is csatlakozik hozzájuk.

képek

Szóval minden nagyon jó volt,estefelé táncot roptunk a bátyusokkal.

Hétvége a Balatonnál

Hétvégén a nagy melegre való tekintettel lementünk a Balatonhoz. Útközben Fehérváron meglátogattuk a mamimat meg a dédimet és egy közös nagy nénapi buli csaptunk,mivel nekik múlt héten nekem meg éppen azon a napon volt a névnapom. Miután megvolt az ünneplés nekiindultunk a nagy útnak. Én persze végigszunyókáltam az egész utat és már csak Balatonfüreden ébredtem fel. Itt már elememben voltam és alig vártam,hogy megpillantsam a nagy vizet,addig is azért láttam pár dolgot, amelyek elcsábítottak. Egy ugrálóvárat és egy nagyon klassz játszóteret. Ezután már jöhetett a pancsi, amitől persze nagyon megéheztem. Anya persze gondoskodott az ő örökkön éhes fiókáiról. Ezután folytattam a homokvár építésével,majd átszaladtunk a Tihanyi- révhez és hajóval átmentünk Szántódra. Majd innen hazaindultunk. Mondhatom ennél klasszabb névnapo el sem tudnék magamnak képzelni.

Kórház 2.

Kórház 07.16.



11 óra felé aztán mi is kaptunk valami kábítót, amitől nem elaludtak a kislegények,hanem olyan bódult állapotba kerültek. A szomszéd kisfiút vitték el előbb és mintegy negyed óra múlva vissza is hozták,kicsit köhécselt,de nagyon jókedvűen ébredt, azt mondta szeretne máskor is műtétet. Danikát féltizenkettőkor vitték el, anya mind a tíz körmét lerágta ötpercenként,hogy még mindig nem hozzák a Danikát. Nézegette a műtőajtót,mikor nyílik ki végre. 11 óra 50 perckor mondta a műtőorvos,hogy a műtét sikerült a mandulát szépen eltávolították. És már csak ébreszgetik. Kb 12 kor hozták be a szobába, nagyon köhécselt szegénykém,mert valamikor kruppos volt, kapott egy kúpot ,infúziót kötöttek rá és valami lélegzéskönnyítő kis maszk volt odahelyezev. Eléggé dobálta magát, így nehét volt oldalt tartani,pedig még egy párnát is raktak a feje mögé. Néha akkorákat dobált magán,hogy anya az infúziós tű miatt is aggódott. Persze magára a műtétre nem emlékezett,de légszomjra,meg torokfájásra panaszkodott. Aztán két óra múlva már teázhatott. Egyre vidámabb lett,de a torkára csak panaszkodott, az esti vizsgálaton meg azt mondták,hogy minden rendben van. Este már evett volna szegényké,de csak pudingot lehetett. Így anya a szomszéd kisfiú anyukájával felváltva lerohant a Nagyvárad téri aluljáróba egy csomag pudingért. Estefelé már elég élénkek voltak a gyerekek,de nem volt semmi játszósarok a tv-t pedig megunták, úgyhogy a folyosón sétáltak. Szívesen lekísérték volna szüleiket is a földszinti mosdóba,de oda nem volt szabad menniük. A sok aggodalom aztán megtette a hatását:9 óra körül mindenki aludt. Igaz rettenetes hőség volt,Danika hátát vizes ronggyal mosta le anya lefekvés előtt.
Aztán a reggeli vizitnél kb. 7 órakor mégiscsak kiderült, hogy a garatmanduláján van egy seb és az fáj neki. Úgyhogy pár napig csak pépeset lehet enni:tejbedarát, tejberizst,piskótát, na és persze fagylaltot, ami ebben a nagy forróságban jól is esik. Régen is diétázni kellett mandulaműtét után? –mert anya ilyesmire nem emlékszik.
Na és persze az is vicces,hogy rohangálni,meg futni nem szabad.
Most vasárnapra tényleg rendbejött a mandulája a Danikának,de vigyázunk rá,mint egy hímestojásra, és én ezt az egészet nem értem.
Kiestem a pixisből?

Kórház

Kórház 07.16.


Nagy izgalommal vártuk ezt a napot. Ezt megelőzően már anya minden reggel megkérdezte a Danikától,hogy ugye jól érzi-e magát, nem fáj a torka, hasa. Már akkor is izgult,mikor Danikának hétvén kicsit fájt a pocakja,nehogy valami vírus legyen,ami miatt a műtét prolongálódik egy kicsit. De szerencsére semmi bajunk nem volt, így hát reggel már fél hét előtt 5 perccel ott voltunk az A épületbe,ahol persze mondták,hogy nem ide kell menni,hanem a Delej utcába. Kiderült,hogy a felvétel még el sem kezdődött. És nem értettem,hogy anya miért nem engem szorongat, ahogy az lenni szokott, hanem a Danikát húzza magához. Miután a felvétel és a szokásos reggeli vizsgálaton túljutottunk, az első emeleti folyósón tolongtunk a hasonló sorsú anyukákkal és apróságaikkal.Danikánk még aránylag nagynak számított,de voltak ott 19 hónapos aproságok is. Miután itt is felvettek, elhelyezésre krültünk a szobánkban. Egy négyágyas,pontosabban egy kétágyas és két kihúzható fotelágyas szobában. Danika vidám volt;nézte a tévét, míg a szomszéd kisfiú csak sírt, hogy ő nem akarja a műtétet. Aztán féltíz fele elkezdődtek a műtétek,mégegy aneszteziológiai vizsgálat után. Mi anyukák aggódva figyeltük az elvitt és visszahozott gyermekek sorsát. Volt egy kislány is aki a műtétből felébredve nagyon sírt,és Danika is megkérdezte,hogy biztos-e hogy nem fáj a műtét, és ha nem fáj, akkor a kislány miért sír.