Évnyitó, ballagás

Először megvolt a ballagásunk pénteken,nagyon szépen mondta a bátyus a verset. Azután én is szerepeltem a kis barátnőmmel Sárikával. Mi is nagy tapsot kaptunk. Majd vasárnap az irsai katolikus tanévnyitóra voltunk hivatalosak a templomba. Imádkoztunk, megtetszett a ruhám a papbácsinak és behívott egy csokira. Ezután még jobban fogok imádkozni.:)
Reméljük itt nem lesz bunyó és hogy kicsit magasabb lesz a színvonal,mert anya a pilisiével nem volt megelégedve.
Kicsit ugyan náthásak vagyunk, de csaptunk egy nyárbúcsúztatót a Gerje-pataknál egy kis chips,M&M-s, és icetea kíséretében. Pont arra voltak a közeledő cirkusz pónilovai,ahonnan anya nem nagyon bírt elcsalogatni,mert én nagyon, de nagyon szeretem a pónikat. Már kész póniló-gyűjteményem van.

Ballagás az óvodából

Tegnap volt a nagy nap,Danikánk elballagott az óvodából. Egész héten erre készülödtünk. Danika hétfőn megkapta a versét, és aznap meg is tanulta. Másnap a Bogikánk is kapott verset,mellyel elbúcsúzik a Danikától. De délutánra annyira elfáradt,hogy 5 órakor elaludt a kiságyán, és csak vacsorára ébredt fel két óra múlva pedig úgyanúgy aludt,mint a többiek. Utána már kezdődtek a ruhapróbák, amit én nagyon-nagyon élveztem. Aztán elérkezett a nagy nap. Anya szabadságon volt,de mégis be kellett mennie dolgozni,mert úgy látszik,hogy nélkülözhetetlen a munkahelyéről.

Nyárvégi kiruccanások

Tegnap megünnepeltük a Bence névnapját,volt torta, s minden földi jó. Azelőtt elmentünk az augusztus 20-ai tűzijátékra. Sokat tanakodtunk,hol lenne a legjobb,míg végül pontban 9-kor a Margit-hídon álltunk. Apa nyakában velem sétált, táncolt. Anya meg a fiúk végig egy helyen álltak,vittünk egy kisszéket is,Danikánk végén azon állt,hogy jobban lásson. Nem volt túl hangos sem,ott a hídon nem volt nagy tömeg sem,szóval nekünk pont ideális volt. Azért másnap megnéztük a tv által közvetített tüzijátékot,biztos, ami biztos alapon. Lehet,hogy tv-ben többet lehetett látni,dehát nagy élmény volt ez nekem. Különben is szeretem a tüzijátékot,ha csak itt helyben is van,mindjárt kirohanok a ház elé és nézem. A győri tüzijátékhoz közelebb voltunk és hangosabb is volt, de persze ott csak a hétköznapi figurák fordultak elő.
Na és persze a nyárvégi jóidőt kihasználva elmentünka strandra.

Készülődés az iskolára

Any és apa elntézte,hogy a fiúk szeptembertől ne a pilisi suliba,hanem az irsai katolikusba járjanak. Templomba lesz az évnyitó is. Reméljük jobb lesz,mint az itteni. Kaptunk persze egy szép hosszú listát is,hogy mi kell a fiúknak,meg egyennyakkendőt is. Anya elkezdte beszerezni a cuccokat, Danival megvették az új iskolatáskát. Dehát én nem kaptam semmit, csak egy doboz színesceruzát. Fiúk elkezdték a felkészülést a tnévre, anya minden reggel ad ki a Bencének olvasnivalót,mert különben nem olvasna egy sort sem. A Bakugan-őrület viszont megvan, adják-cserélik egymás között. Még néhány darab nekem is jutott. Sőt anya táskájába is jutott belőle. És ha ezut megunják kezdődik a kártyázás a Ben 10-es kártyákkal, meg a Bakugan-os kártyákkal. Néha Bence egyik-másik osztálytársa is csatlakozik hozzájuk.

képek

Szóval minden nagyon jó volt,estefelé táncot roptunk a bátyusokkal.

Hétvége a Balatonnál

Hétvégén a nagy melegre való tekintettel lementünk a Balatonhoz. Útközben Fehérváron meglátogattuk a mamimat meg a dédimet és egy közös nagy nénapi buli csaptunk,mivel nekik múlt héten nekem meg éppen azon a napon volt a névnapom. Miután megvolt az ünneplés nekiindultunk a nagy útnak. Én persze végigszunyókáltam az egész utat és már csak Balatonfüreden ébredtem fel. Itt már elememben voltam és alig vártam,hogy megpillantsam a nagy vizet,addig is azért láttam pár dolgot, amelyek elcsábítottak. Egy ugrálóvárat és egy nagyon klassz játszóteret. Ezután már jöhetett a pancsi, amitől persze nagyon megéheztem. Anya persze gondoskodott az ő örökkön éhes fiókáiról. Ezután folytattam a homokvár építésével,majd átszaladtunk a Tihanyi- révhez és hajóval átmentünk Szántódra. Majd innen hazaindultunk. Mondhatom ennél klasszabb névnapo el sem tudnék magamnak képzelni.

Kórház 2.

Kórház 07.16.



11 óra felé aztán mi is kaptunk valami kábítót, amitől nem elaludtak a kislegények,hanem olyan bódult állapotba kerültek. A szomszéd kisfiút vitték el előbb és mintegy negyed óra múlva vissza is hozták,kicsit köhécselt,de nagyon jókedvűen ébredt, azt mondta szeretne máskor is műtétet. Danikát féltizenkettőkor vitték el, anya mind a tíz körmét lerágta ötpercenként,hogy még mindig nem hozzák a Danikát. Nézegette a műtőajtót,mikor nyílik ki végre. 11 óra 50 perckor mondta a műtőorvos,hogy a műtét sikerült a mandulát szépen eltávolították. És már csak ébreszgetik. Kb 12 kor hozták be a szobába, nagyon köhécselt szegénykém,mert valamikor kruppos volt, kapott egy kúpot ,infúziót kötöttek rá és valami lélegzéskönnyítő kis maszk volt odahelyezev. Eléggé dobálta magát, így nehét volt oldalt tartani,pedig még egy párnát is raktak a feje mögé. Néha akkorákat dobált magán,hogy anya az infúziós tű miatt is aggódott. Persze magára a műtétre nem emlékezett,de légszomjra,meg torokfájásra panaszkodott. Aztán két óra múlva már teázhatott. Egyre vidámabb lett,de a torkára csak panaszkodott, az esti vizsgálaton meg azt mondták,hogy minden rendben van. Este már evett volna szegényké,de csak pudingot lehetett. Így anya a szomszéd kisfiú anyukájával felváltva lerohant a Nagyvárad téri aluljáróba egy csomag pudingért. Estefelé már elég élénkek voltak a gyerekek,de nem volt semmi játszósarok a tv-t pedig megunták, úgyhogy a folyosón sétáltak. Szívesen lekísérték volna szüleiket is a földszinti mosdóba,de oda nem volt szabad menniük. A sok aggodalom aztán megtette a hatását:9 óra körül mindenki aludt. Igaz rettenetes hőség volt,Danika hátát vizes ronggyal mosta le anya lefekvés előtt.
Aztán a reggeli vizitnél kb. 7 órakor mégiscsak kiderült, hogy a garatmanduláján van egy seb és az fáj neki. Úgyhogy pár napig csak pépeset lehet enni:tejbedarát, tejberizst,piskótát, na és persze fagylaltot, ami ebben a nagy forróságban jól is esik. Régen is diétázni kellett mandulaműtét után? –mert anya ilyesmire nem emlékszik.
Na és persze az is vicces,hogy rohangálni,meg futni nem szabad.
Most vasárnapra tényleg rendbejött a mandulája a Danikának,de vigyázunk rá,mint egy hímestojásra, és én ezt az egészet nem értem.
Kiestem a pixisből?